Amikor az ősz csendje a várakozásé, akkor langyos, aranysárga, ringató.
Azt üzeni, hogy türelem, az elmúlás szép is lehet, és nem végleges. Holnap új nap lesz, itt lesz velem, megérint, megsimít, mint a langyos őszi szellő.
Néha a lemondásé, akkor nyűgös-nyúlós, hideg, és borzongató.
Most borzongok és fázom.
Bezárkózom.
Nincs boldogság.
Nem találom.
Nem várom, nem keresem.
Ha meglelném, akkor sem érhetem el. Nem szabad. Nem helyes.
Marad a csend.
Nyirkos, nyúlós és hideg.
